Az oltárhoz közelítve mély levegőt vettem, nyeltem egyet, ám torkom szárazabb volt még a sivatagnál is. Hideg veríték csúszott le a halántékomon. Köhögnöm kellett, de végül nem tettem.
Sötétkék ruhám a bokámat verdeste, átlátszó anyaga selymesen csiklandozta karomat.
A nyakamban egy nagyon régi medál volt felakasztva, amelyet éppen Tőle kaptam.
Kezemben levő virágcsokor egyre csak pergette szirmait, míg utánam fehér ösvény keletkezett. A templomban drámai csönd volt. Többen szipogtak, ám sokan oda se néztek.
Elértem az utolsó két padig, megköszörültem a torkomat. Én mondtam beszédet.
Nyitott koporsós temetés volt, amelyen a fél város részt vett. Mindenki feketében, fehér virággal a kezében ült komor csöndbe burkolózva. Hirtelen könny gyűlt a szemeimbe, s elhomályosított mindent. Hamar kipislogtam őket, ám ekkor észrevettem, hogy már ott állok az oltár előtt. A pap futó pillantást vetett rám, majd leszállt a kis ódiumról, s intett, hogy menjek. A csokrot a koporsó mellé kellett helyezni.
Mikor elindultam, a szemem megakadt egy távolabbi márványoszlop felső részébe faragott figuráján. A Halál. A nagy, Zord Kaszás. Vagy ahogyan nevezik. Mikor az életnagyságú sötét alak szemébe néztem, nem láttam semmit. Üres, poros kis lyukat, amiben semmilyen érzelem nem volt látható, nem úgy mint a síró Márián, vagy a felfeszített Jézuson. Csak spontán kegyetlen ürességet...
Visszafordítottam a fejemet, miközben a tömeg néma csendben, gyilkos komorságban várta, hogy elkezdjem a beszédemet. A szöveget fújtam kívülről, nem ezért izzadtam. Hirtelen hatalmas hányinger tört rám, ám leküzdöttem.
Két lépéssel a sötétvörös koporsónál voltam.
A szemem tágabbra nyílt mint valaha; szomjúságomban nyelni is elfelejtettem, s a meglepettségtől, az ingerektől megszédültem. Hasogató fejfájás, rémisztő zsibbadás lett úrrá rajtam. Kinyitottam a számat: segítségért akartam kiáltani, ám nem sikerült. Torkom még mindig száraz volt, akár a homok. Csak néztem a koporsót, majd
elmémet elnyelte a félelmetes sötétség, s a csönd hideg karjaiba omlottam...
Nem az volt a leborzasztóbb, hogy száz meg száz ember előtt kellett volna beszédet mondanom; nem is az, hogy a Halál egy távoli zugból lesett rám; még csak az sem, hogy maga az elhunyt, ténylegesen meghalt...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések