Új bejegyzés Frissítés

2010.05.20. 21:59 Orgon Roland

Kedves A.J!   Szerintem ilyet nem írunk egy versre amit néhány lapra innen elemeztünk, hogy "nem nagy szám". Ezt a kijelentés nem volt számomra szimpatikus így nyilvánosan egy "szakembertől":   "A fenti költemény-féleség értelmezése nem ezen állt, vagy bukott, mert a vers magában sem volt valami nagy szám, de hidd el, hogy inkább lefelé nivellálta azt." Hogy érvelésemet szavaiddal támasszam alá: "Az életben sokszor azt tapasztaltam, hogy nem csupán a nagy dolgok lehetnek sorsfordítók, hanem az apró picik is." Én is ezt tapasztalom! És így van ez az ilyen hozzászólásokkal is! Apró kijelentések is minősítenek!

2010.05.05. 23:49 Orgon Roland

Hát azt  nem is állítottuk, hogy hihetetlen és kizárólagos a korreláció (én így használom ezt a szót) az író szónoki képessége és a szónok írói képessége között. De azt sem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a helyesírás sokat vonna le pusztán önmagában a gondolatok rovására. Az, hogy írásunkat mennyire "gusztusosan" tesszük közzé függ a közlési formától is, attól hogy ki nézi azt az írást. Egy nyilvános oldalra írva, vagy egy beadandó dolgozat esetében érdemes "gusztusosan" írni, de mondjuk egy kézirat esetében azért nem feltétlenül igaz ez, mert a szöveget valaki úgyis át fogja nézni... Az értehetőre, "helyesre" írás függ a befogadótól is. Egy szakember esetleg foglalkozik a normáknak való megfeleléssel, de az olvasó nem feltétlen. Sok esetben tán észre sem veszi a hibákat, mivel ő maga sem tudja, hogy hibákról van szó. Magyar helyesírás tárgyból azért nem állnak annyira jól nagyon sokan, hogy észrevennének a jelentősebb és szemet szúró hibákon kívül mást...Márpedig az olvasóknak írunk és nem magunknak. Ez persze nem azt jelenti, hogy direktbe hibás szövegeket kell közölnünk, pusztán azt, hogy apró különbségeket észre sem vesznek, csak azt ami jelentősen eltér a köznapi szóhasználattól (nem az írott formától, mivel az emberek többsége nem író is egyben.) Válasz: Kedves Roland! Igazad van, tényleg nem mindegy, hogy milyen fórumra szánjuk az adott írást. Az bennem biztosan szakmai ártalom, hogy még az sms-eimet is átolvasom egyszer (általában), hogy nincs-e bennük hiba. Egyrészről ártalom, másrészről igényesség - meg igény is rá bennem. Az életben sokszor azt tapasztaltam, hogy nem csupán a nagy dolgok lehetnek sorsfordítók, hanem az apró picik is. Egy szöveg értelmezésekor is sokszor apró nüanszok lendítik ide-oda a folyton mozgó értelmezői ingamozgást. Ma írtam egy elemzést a Verselemző rovatba. Az egyik írás címe ez volt: "Szabadon folytogat" . Hát jó, hibázott, na. De wordben tette, aminek ugyan nem 100%-os a helyesírás-ellenőrzője, de azért nem rossz. Ezt is aláhúzta pirossal: "folytogat". A mai digitális korban talán megkopik a helyesírás, de a gép valamelyest kisegít. És ilyenkor azért furcsa, hogy hogy adják ki az emberek a kezükből a szövegeiket mégis. A fenti költemény-féleség értelmezése nem ezen állt, vagy bukott, mert a vers magában sem volt valami nagy szám, de hidd el, hogy inkább lefelé nivellálta azt. Egyszerűen igénytelenséget, nemtörődömséget, figyelmetlenséget stb. sugárzott ezzel felém. Egy mozdulat hiányát a könyvespolc felé, ahol minket figyel A magyar helyesírás szabályai c. kiadvány - de mondom, ma már szinte ez sem kell, ott a word helyesírás-ellenőrzője... A. J.

2010.05.02. 23:25 Orgon Roland

Kedves József! Most erre reagálok: "Szerintem egy gyenge helyesírású ember szövegéből sokat levonhat az, ha tele van súlyos hibákkal az írása - persze ez egy szubjektív vélemény, de vállalom." Kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan érted ezt pontosan!:) Ugyanis sok szerző kollégát aki bár írni tud, beszélni viszont annál kevésbé. Több olyan embert ismerek aki írásban tökéletesen fejezi ki magát, de megszólalni nem tud. Vajon ez fordítva is működik, következtethetünk e arra egy ember verbális megnyilatkozásaiból, hogy milyen színvonalú lehet az írása? Nem hiszem...Nem feltétlen az összefüggés. Visszatérve gondolatodra: az írásból talán levonhat a helyesírás, de a gondolatiságból nem gondolom és szerintem az a lényeg elsősorban. Válasz: Kedves Roland! Hozok egy példát annak megvilágítására, hogy gondolom. "Nem mintha valami különlegeset várnál éppen ettől a könyvtől. Olyasvalaki vagy, aki elvből nem vár többé semmitől semmit." (Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó) Nem mint ha valami különlegeseg várnál épen ettöl a könyvtől. Ojasvalaki vagy, aki elvből nem vár tőbbé semitől semít. Valami ilyesmire gondolok durván felnagyítva. Érted a második torzítást is, de épp azért, mert van egy egységes, egyezményes standard, norma, ami alapján átírod magadban érthetőre, "helyesre". Persze a jó gondolatok nem vesznek el a helyesírási dolgok által, de nem árt azért "gusztusosan" tálalni szövegünket. Szerintem ha valaki jó rétor, még nem feltétlenül jó "író", s ha valaki kitűnő író, nem feltétlenül jeles szónok. Vannak kivételek is. Meg olyanok is, akik egyikben sem jók. Szóval nem hinném, hogy nagyon szoros korrelancia lenne a dolgok ilyetén állása között. Ezt talán majd egy lelkes brit kutatócsoport megfejti egyszer... :) Mi meg addig találgatunk... A. József

2010.05.02. 13:54 Gallai Antal

Kedves Jószef!   Olvasva az alábbi dialógust egy kérdést intéznék Hozzád: szerinted mitől irodalmár az irodalmár? Attól, hogy hasolít Kosztolányira, attól, hogy számodra tetszetős amit ír, vagy mert bármilyen témáról, kategóriáról is legyen szó, találsz valamai érdekeset a munkájába...   Válasz: Kedves Antal! Ez egy fogós kérdés. Először is: szerintem sokféle irodalmár létezik, szóval egy irodalmár-prototípust nehéz lenne egyértelműen leírni. Attól nem feltétlenül irodalmár valaki, ha számomra tetszetős, amit ír, mert habár nehéz objektivitásra törekedni, de azért nem árt egy kis távolságból (is) szemlélni a dolgokat. Kosztolányi irodalmárnak sem utolsó, gyakran használom az évekkel ezelőtt "Tükörfolyósó" (magyar írókról-költőkről) és "Szabadkikötő" (külföldi szerzőkről) címmel kiadott gyűteményes köteteit, mert nagyon jól meg tudja ragadni egy-egy író atmoszféráját. Ahogyan például Szerb Antal is a magyar és a világirodalomról írott irodalomtörténetében. Egy mai irodalmárban jó ha ott van egy ilyesfajta Kosztolányi, Szerb Antal. De nyilván az irodalomelmélet befolyásának növekedése az irodalomkritikára is kihatott, így egy irodalmárnak tudnia kell objektív lencsét is öltenie - azt vettem észre, hogy az akadémikusok sajnos sokszor csak objektív lencsével szemlélik a dolgokat, s aztán a véleményüket teletűzdelik idegen kifejezésekkel, és kész. Én valahol a kettő között teszem le a voksomat, az aurora mediocritas elvét követve. Nyilván nem mindig sikerül.   A. József

2010.05.02. 12:37 Orgon Roland

Kedves József! Mostani reakciódban leginább az utolsó mondat ütötte meg a szemem.:) Mi érteleme arra törekedni, hogy valaki minél gyorsabban és minél többet írjon? Ki törekszik erre? Szerintem a szerzők (már akik nem kizárólag marketing céllal írnak) belső indittatásra publikálnak. Nehéz kérdés az is, hogy ki ért tulajdonképpen a helyesíráshoz. A szerzők közül szerintem nagyon sokan nem tökéletesen, de ezért szerezők ők, a korrektor pedig azért korrektor, hogy ezt korrigálja egy-egy publikáció kapcsán. Mindenkinek megvan ebben a maga szerepe. Sokszor egy publikáló személy nem is kifejezetten írő, költő, vagy miegymás, csupán egy ember, akinek gondolatai vannak. Ebben az esetben a többi szereplőnek jut a feladat, hogy az illető gondolatait kifogástalan formába rendezze. Válasz: Kedves Roland! Én a minél gyorsabban minél többet írást megint csak az újságírásra értettem elsősorban, mert talán ez lehet az oka annak, hogy nem ügyelnek arra, hogyan írnak. Gondolom a bulvár nem korrektúrázik... Jó esetben az ember belső indíttatásból ír, mondjuk én szívesen írnék főállásban, a belső indíttatásom megőrzésére ekkor is igyekeznék, illetve ügyelnék, hogy az esetleges belső motiváció csökkenése ne menjen a minőség rovására: bár ez meg már közelít egyfajta gépies, sablonos íráshoz. Tulajdonképpen igazad lehet azzal kapcsolatosan, hogy a szerzők közül nem tökéletesen értenek a helyesíráshoz, s persze így van mit csinálnia a korrektornak, ez jó - tulajdonképpen én korrektúráztam a nyomdában lévő P-TL Antológiát, meg szoktam monitorozni ezt az oldalt is, s amit észlelek, azt javítom is. :) Szerintem egy gyenge helyesírású ember szövegéből sokat levonhat az, ha tele van súlyos hibákkal az írása - persze ez egy szubjektív vélemény, de vállalom. Én magam törekszem helyesen írni, ezzel persze nem azt állítom, hogy pl. egy verseskötetemet nem nézetném át mással: elgépelés mindenkivel előfordul, meg több szem többet lát. Azt is be kell vallanom, hogy olykor hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy egy publikáló nem feltétlenül író, költő, miegymás, hanem "csupán" egy ember. Hát igen, ekkor kerül előtérbe a korrektor. :) A. József

2010.05.02. 02:34 Orgon Roland

Kedves József!   Amint ígértem tovváb hajóztam Kosztolányis írásod felé. A leghangsúlyosabb kérdés, ami írásoddal kapcsolatban felmerült bennem, hogy vajon a jelenkori irodalom arcképcsarnokából tudnál-e Kosztolányihoz hasonló alakot felmutatni, említeni példaként? Nem tudom, hogy mennyire képezi, képezheti összehasonlítás alapján a Nyugat idejének írói környzete és a jelnekori. Irodalom van most is csak más fajta. Akkor jellemző volt egyfajta trand az írással kapcsolatban, meg most is. A mostani íróságnak megvan a maga hangulata. A Nyugat egyszer volt, ennek ellenére van és lesz is, ugyanúgy ahogy a mostani irodalmi élet, annak gyöngyszemeivel együtt. Nagyon szeretem a korábbi Magyar irodalmat, kiváltképpen a Nyugatosokat, de egyszerre ezzel mostmár kialakult bennem egy disszonáns érzés is a "múlt árnyaival" összefüggésben. Olvasó és író közönség hajlamos úgy tekinteni, mintha a múlt század elején megállt volna a Magyar irodalmi élet. Én azonban azt gondolom, hogy ez méltánytalan a mai szerzőkkel szemben. Rengeteg jó szerző és megannyi ragyogó gyöngyszem munkálkodik most. Hogy keveset olvasnak manapság az emberek, már nem olyan népszerűek a versek? Ezt semmiképpen sem mondanám mérvadóan. Átalakultak a szokászok, de ez így lesz a továbbiakban is. Mindazonáltal szerintem szükséges lenne egyfajta olvasói és szerzői nyitottság is az új felé. Kosztolányi munkáinak tüzetesebb viszgálatára mindazonáltal felserkentettél és köszönöm, hogy megosztottad gondolataidat! Várom reakciódat! Válasz: Kedves Roland! Örülök, hogy elolvastad ezt az írásomat is, és köszi a véleményt róla! Én a bíráló hangot inkább a mai magyar újságírásra értettem, nem pedig a kortárs magyar irodalomra. Kosztolányinak nagyon sok cikke jelent meg itt-ott, s aztán ezek nagy részét kötetbe gyűjtve is kiadták, s máig élvezetes olvasmányokat nyújtanak. Én a Blikken, Borson, Story-n stb. vagyok tulajdonképpen elhűlve ilyen szempontból - bár gondolom akkor is megvolt a bulvár, bevallom a Kosztolányi korabeli bulvárt nem ismerem. De lehet, hogy azon is elszörnyülködnék. Olykor hvg-t szoktam venni, én úgy veszem észre, hogy független lap a politikától, nem tudom, a lényeg számomra az benne, hogy ott a cikkek jól megvannak írva, van benne kultúra is, pl. amit legutoljára vettem nagyjából egy hónapja, az Esterházyval foglalkozik egy cikk erejéig. A bulvár nagy népbutító - a szakmám magyartanár s bár nem vagyok gyakorlom a szakmámat, azért mégis elkeserít ez valahol, hiszen inkábbb ezeket a lapokat veszik nagy példányszámban a magyar emberek, s ellustítja az agyukat, tele van helyesírási- és stilisztikai hibákkal. Arra a kérdésre nehéz válaszolni, hogy tudnék-e hasonló kaliberű írót említeni napjaink írói-költői közül, mint Kosztolányi. A probléma az, hogy egyrészt ezek az életművek még nem lezártak, illetve nem tudnék olyan kortárs alkotót említeni, akinek olyan szinten ismerem az életművét, mint ahogy Kosztolányiét, akinek korai novellisztikájából a szakdolgozatomat is írtam. 1-2 nevet tudnék említeni, mint akik tetszenek a maiak közül: Várady Szabolcs költészete, először fura volt, de aztán megszerettem Petri Györgyöt, Varró Dániel verseiben az ötletesség, játékosság tetszik, Oravecz Imrétől az 1972. szeptember nagy vers-gondolatfolyama meghatározó élmény számomra, Grecsó Krisztián Tánciskola c. regényét nemrég olvastam egy barátom javaslatára - alapvetően az is nagyon tetszett, végtelenül atmoszferikus az a regény. De olyat, akit úgy egy az egyben a még élők közül Kosztolányival tudnék mérni, most nem tudok említeni. Kosztolányit megéri olvasni, mert telis-tele van szellemmel, s azért olyan nyelvezete van, amely akár lehetne kortárs is: egy olyan kortársé, aki figyel arra, hogy hogyan ír, nemcsak arra, hogy minél gyorsabban minél többet. Ha felmerültek benne újabb gondolatok a válaszommal kapcsolatosan, akkor várom őket! :) A. J.

[6-1]