Hellenbárt László vagyok, 1979-ben láttam meg a napvilágot Baján. Abban az évben, amikor bemutatták a Csillagok háborúját Magyarországon, mikor az ABBA megjelentette a Voulez-Vous-t, az Omega pedig a Gammpolist, megszületett Gera Zoltán, Mahó Andrea és Heath Ledger, II. János Pál megjelenteti „Redemptor hominis” (Az ember Megváltója) kezdetű első, programadó enciklikáját, s a Szovjetúnió lakossága 262 440 000 fő.
Gyerekkorom a nyolcvanas évek, kamasz a kilencvenesekben voltam, felnőni már 2000 segített. Annak a generációnak vagyok a tagja, akik még hordtak úttörőnyakkendőt, de a társadalomban való életképességüket már az 1989 utáni világ dajkálta. Izgalmas generáció. Azoké, akik már átélték a politikai rendszer váltásával járó értékrendszerbeli váltást is – még ha tizenévesen ez nem sokat mondott is.
Szociálpedagógus vagyok, segítő szakember, emellett író, költő,ha ráérek, festek, de mindenekelőtt: érdeklődő ember vagyok. Több antológiában jelentek meg verseim, Pári Mirella költőnővel közös duálkötetünk, a Hátsó udvar 2004-ben jelent meg. Kutattam az eutanáziát, a vallást, fontos számomra a családon belüli erőszak kérdésköre, munkaterületeim a gyermekvédelem és a felnőttképzés.
Voltam szakács, pincér, kereskedő, dolgoztam színházban, írtam forgatókönyvet, táboroztattam gyerekeket, menedzseltem projekteket, s hordtam újságot, ha kellett. S mindeközben nagyon figyeltem, hogy örömömet leljem mindabban, amit éppen teszek – s ha lehet, kicsit több legyek utána, mint előtte voltam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések