A szeretet minőségéről

Végül is hányfajta szeretet van? Csupán egyetlen, mely megjelenésének sokszínűségét tekintve különböző, vagy többfajta és az emberiség azért képtelen a boldogságra, mert a többfajta szeretetből akar egyetlen fajtát csinálni, ami mindenkire érvényes?! Vagy netán a szeretetnek nincs is valódi köze a boldogsághoz?!

Nyilvánvalóan nem lehet két vagy több embert ugyanazzal a szeretettel és szeretési móddal szeretni. Mi sem vagyunk rá képesek és nekik is másra van szükségük. De vajon mitől függ szeretetünk mélysége? Van, akit azért szeretünk, mert szimpatikus tulajdonságai alapján egy számunkra kellemes társaságot képviselő személynek ítéljük, mást akkor is szeretünk, ha legtöbb tulajdonságát nem is tartjuk kívánatosnak. Az iránta érzett szeretetünket nem tudjuk megmagyarázni. Szeretetünk keletkezésének időpontját nem vagyunk képesek időben hová helyezni. Ismeretlen emberek iránt ébred szeretetünk, mely később a legmélyebb kötődés lesz. Ennek elmúltával pedig megint ismeretlenekként válunk el egymástól. Vajon nem-e lehet az, hogy egy idegen iránt kialakuló szeretetünk pusztán remény?! Kérdés, hogy a titokzatos idegenben legféltettebb vágyaink megtestesítőjét látjuk-e csupán és ezért válik számunkra fontossá, vagy valóban megszeretjük-e őt?! Azok közül, akiket valaha szerettünk, vannak akiket elfelejtünk. Vannak, akiket igen könnyen és vannak akiket nehezebben. Másokat sosem felejtünk el. Node min múlik ez? Néha a dolgok csak pillanatokon múlnak…Néha csak egy döntés kérdése, hogy kit szeretünk és kit nem. Előfordul, hogy megtudjuk, hogy mi lett volna, ha nem múlik el valaki iránt a szeretetünk és van olyan hogy sosem. No de, valóban a realitást ismerjük-e meg? Sosem tudhatjuk, hogy melyik lépésünkkel követünk el hibát és sosem tudhatjuk meg, hogy csak azt hisszük-e, hogy hibát követünk el, pedig a végén kiderül, hogy nem, vagy tán ki sem derül…, de nem követünk el hibát.