A lelkünkhöz való közelkerülésről 

A fogalom alatt azt értem, hogy mind közelebb és közelebb kerülünk számunkra a mindennapokban általában nehezen hozzáférhető lelki és szellemi szféráinkhoz. E tekintetben általában két lehetőség áll előttünk.

Egyrészt van, aki csak krízishelyzetek által tud magához közelebb kerülni, mások tudatosan keresik az önmegvalósítás lehetőségeit. Mit jelent ez? Lelkünk szféráinak mélyebb rétegeinek eléréséhez a köznapitól eltérő intenzitású ingerekre van szükségünk. Mivel ezek nem olyan területek, melyeket általában használunk, elérésükhöz sem elegendőek az átlagos ingerek. A léleknek szüksége van rá, hogy törődjenek vele és hogy igényei ne csak lappangva létezzenek, hanem azok felszínre törhessenek. Ezt egy olyan érzékeny és ráhangolódott helyzetben tudjuk elérni, amikor tudatunk fogékonnyá válik, ráhangolódik a lélek rezdüléseire. Ezeket egyes az olyan önmegvalósítási folyamatok által, mint például a tai chi, a jóga, vagy a különféle vallási erkölcsi elvek betartása, tudatosan keresik. Ők a lelket, a testet és a szellemet egy állandósult állapotot produkáló síkra igyekeznek összehangolni, amire a léleknek és a fizikainak egyaránt szüksége is van. Mások azonban nem törődnek ilyesmivel. Nem hisznek Istenben, az önmegvalósításban, netán még a matérián túlmutató szellemben sem…Ők inkább a tudományokban, a materiális jelenségekben és saját döntéseikben illetve cselekvéseikben, stb…hisznek. Ez mindenkinek a maga joga és döntése. Azonban egy dolog mellett nem tudunk elmenni ebben a tekintetben: nekik nincs eszközük arra, hogy lelküket és szellemüket összehangolják a fizikaival. Viszont az élet produkálta helyzetekben való pontos helyzetfelismeréshez és a megoldások megtalálásához szükség van mindháromra. Az ember valamiért fizikai, szellemi és lelki lénynek lett megalkotva. Azokat az embereket, akik önszántukból nem törődnek a lelkükkel, az élet krízishelyzetek teremtése által kényszeríti arra, hogy kapcsolatot teremtsenek mivoltuk bensőbb alkotóival. Válsághelyzetekben az ember értékrendje átalakul, nézőpontjai változnak, olyan dolgokra figyel oda, amire tán korábban nem…. Van, aki így tanul, van aki úgy…A léleknek szüksége van a matéria figyelmére és fordítva, az élet pedig megtalálja azokat a helyzeteket, melyek hatására ez a kapcsolat létrejön. A lelkünkre való odafigyelés és az életünkben előforduló krízishelyzetek csökkenése egyenesen arányos.