Szentei András vagyok, III. éves egészségfejlesztő hallgató, nem egyszerűen jutottam ide, jártam műszaki informatikára és filozófiára is, de hol idő, hol pénz, hol pedig érdeklődés hiányában megszakítottam tanulmányaimat, s most mint utolsó éves „végzős” várom a jövőt.
Az iskola mellett, valódi érdeklődésemet is próbáltam kielégíteni, ezért elvégeztem egy gyógymasszőr képzést, illetve egy természetgyógyász alapmodult, melyből még vissza van a szakvizsgám. A versekhez való vonzódásom régóta megvan, saját verseket pedig 2004 óta írok.
A költő néhány verse, ízelítőül munkásságából:
A tollról
Tintába mártott törékeny késszelet,
monoton jegyzője az észnek.
Bárgyú bárdja vagy e lénynek;
Vágyaim döjfös dugója, Te szelep.
Tintába rejtett fényes ékszerek
közt megbújó egyszerű érzelmek.
Hazúg költője vagy a szépnek;
nálad szögletes a kör, s nem kerek.
Vagy ujjak közé korlátolt képzelet,
bölcs örzője vagy a képnek;
hol nem vész el a részlet,
mit létrehozott az Isteni képzet.
A kis patak
Hegymélyéből pattan hirtelen az égbe,
Mint artériás sebből a vér be,
Ingem fakóbbik felére.
Majd folytatja hosszú útját a mélybe,
Míg el nem ér a nagy kékbe,
S indul makacsul az égbe.
Kezdetben még nem is sejti,
Hogy mit takar még be,
S kit sodor veszélybe.
Lassan már nem jut az eszébe,
-Múltja elveszik a mélybe-
Hogy miért siet előre.
A kis patak
Érted
Érted átlépnék a Nagyfalon,
Átkelnék a közti agyon,
Ne legyen akadály, távolság se vagyon,
A szeretet túlmutat a sok földi javon.
A szeretet messze száll a gondolatokon,
meg se áll míg mi ketten nem leszünk a padon,
Ott ülök majd melletted, és elmondom minden bajom,
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések